Üdvözöllek a weboldalamon!

Kicsit magáról a cégről

A 3dfx (korábban 3Dfx) egy, már megszűnt 3D-s grafikus processzorokat és kártyákat tervező vállalat volt. Ezt a vállalatot tartják a PC-s három dimenziós grafika megteremtőjének, Apjának . jóllehet 3D-s gyorsítók már léteztek korábban is, ezt a 3dfx tette a játékosok széles körében ismerté a Voodoo 1 nevű grafikus gyorsítójával. Fő partnere a Quantum3D volt, amely leginkább katonai megrendelésekre dolgozott.

A Főhadiszállás

Kezdeti évek

A céget 1994-ben Ross Smith, Gary Tarolli, és Scott Sellers alapították. Eleinte főként játéktermi játékgépekbe terveztek chipeket, majd két év után úgy döntöttek, hogy Személyi számítógép PC-s gyorsítókártyák tervezésébe fognak. Az 1996-os év során jelentek meg a piacon, akkor, amikor az EDO RAM piaci ára éppen leesett. Agresszív reklámkampányának és remek teljesítményének köszönhetően a Voodoo névre keresztelt gyorsítókártya rendkívül népszerű lett. A korhoz képest remek tulajdonságokkal rendelkezett: hardveres textúrázás, bilinear filtering, alpha blending), a 4 MB memória mellett pedig a könnyű programozhatósága is vonzóvá tette. Hardverközeli API-ja, a Glide is ezzel egy időben jelent meg, és több sikeres játék, például a Tomb raider is kapott Glide-támogatást, amellyel a kártya képességei messzemenőkig kihasználhatóak voltak. Az akkori sikerjáték, a Quake pedig szintén támogatta, igaz, annak OpenGL-re épülő környezete miatt a sebtiben kifejlesztett MiniGL-meghajtóprogram segítségével történt mindez. Mindenesetre a kártya nem tudott kétdimenziós megjelenítést, ehhez szükség volt egy külön videokártyára, mellyel kábellel kellett összekötni.A PowerVR és a Rendition, a 3dfx legnagyobb riválisai azonban nem tudtak versenyképes alternatívát felmutatni.

1997 augusztusában megjelenik a Voodoo 1 olyan változata amely önállóan látja el mind a 2D-s mind a 3D-s megjelenítést (nincs szükség társkártyára). Ez a Voodoo Rush lett. Sajnos a termék nem sikerült túl jól, mert a memória-sávszélességen a 2D és a 3D-chip osztozni kényszerült, ráadásul a programozottsága sem tökéletes. Átlagosan tíz százalékkal rosszabb volt a teljesítménye a sima Voodoo-nál, ablakos üzemmódban pedig még rosszabb. Későbbi válzozatai azonban már 8 MB RAM-mal érkeztek, és megnövelték a chip teljesítményét is. A cég élén közben váltás lett: az új vezérigazgatót Gregory Ballardnak hívták.

 A voodoo I (Diamond Monster 3D)

 Hercules Stingray 128/3d (Voodoo Rush)

 Voodoo 2 és Banshee

1998-ban megjelent a Voodoo 2 kártya. Technológiailag meglehetősen vegyes az összkép: megkétszereződött az órajel, a chip pedig már két textúrázó egységet is tartalmaz. A kártya három chipet tartalmaz, és 2D mód továbbra sincs benne. A kártya kissé homályos képet produkált 16 bites (maximális) színmélység mellett, és a 800x600-as maximális felbontásnak is voltak hiányosságai, de teljesítménye és a szabadon kombinálhatósága igencsak népszerűvé tette. Egyedül az nVidia TNT fantázianévre hallgató 2D/3D kártyája volt képes megszorongatni. Ebben a kártyában mutatkozott be az SLI-mód, melynek során két Voodoo 2-es kártyát lehetett összekapcsolni, megnövelve ezzel a teljesítményt, és a felbontást is, egészen 1024x768-ig. Bár ez forradalmi újításnak számított, költségei miatt mégsem vált ekkor népszerűvé, ráadásul egészen 2004-ig a processzorok sebessége sem volt képes kiszolgálni a megnövekedett igényt. A 2000-es években azonban az nVidia ismét előhozta ezt az újítást, akkor már saját kártyáin.

Ugyanebben az évben megkezdik egy teljesen új architektúra, a Rampage kifejlesztését, azonban ennek elhúzódása miatt köztes megoldásként új terméket dobnak piacra. Ez volt a 2D/3D chipet magában egyesítő Voodoo 2-es, a Voodoo Banshee. A terrmék azonban túl kevés próbagyártáson megy keresztül és ennek ellenére is megkésve érkezik a piacra. Hiányos specifikációival, gyenge teljesítményével (egyetlen textúrázó egység a Voodoo 2-es kettőjével szemben), és rossz képminőségével nem tudta felvenni a harcot az nVidia Riva TNT-vel. A kiskereskedelmi eladások azonban szépen alakultak. Közben a 3dfx-nél úgy döntöttek, hogy a chipek gyártása helyett a teljes kártyagyártásra állnak át, ezért megveszik az STB videokártyagyártó üzemet, ami utólag nézve az első hibás lépésük volt. Innentől kezdve ugyanis a kiskereskedelmi eladások, amelyekből a bevétel nagy része származik, eleve esélytelennek számítottak, a költségek miatt. A forradalmi újításokat tartalmazó Rampage-projekt közben elég nehezen haladt, a chipet sokadjára tervezik át.

 Diamond Voodoo II

 Innovision Mighty Banshee

 Voodoo 3-as sorozat

Mivel az STB kártyagyár eddig a rivális nVidia beszállítója volt, ez számukra is nagy érvágást jelentett. Ugyanekkor a 3dfx beperelte az nVidiát frissiben elfogadott multiitextúrázási szabadalmuk megsértéséért. Közben a kártyagyártó üzem kihasználatlanuul állt, mivel a Rampage még mindig nem készült el, jött azonban 1999 tavasza, amikor is az nVidia a TNT2-essel készült bevetésre. A 3dfx-nél köztes megoldásként a Voodoo banshee áttervezése mellett döntenek: megemelik az órajelet, beépítenek egy újabb textúrázó egységet, feljavítják a képminőséget. Az új termék a Voodoo 3 nevet kapta. Bár a termék hatalmas reklámhadjáratot kapott, mégis vegyes volt a fogadtatás. Bár egyszerre indult a TNT2-essel a forgalmazása, a Voodoo 3-as nem versenyezhetett annak órajelével és 32 bites színmélységével, s emiatt a 3dfx elveszítette vezető helyét az eladások tekintetében. Ráadásul a Quake 3 nem elégszik meg az alapszintű MiniGL-driverrel, ami problémákat okoz a Voodoo-tulajdonosoknak, miközben az nVidia elindítja folyamatos meghajtóprogram-frissítését. A Voodoo 3-as végét az augusztusban megjelenő GeForce 256-os kártyák jelentették, melyek vadonatúj specifikációikkal és hardveres T&L támogatásukkal messze e kártyák felett álltak.

 Voodoo 3 3000 Tv

A vég: Voodoo 4 és 5

A cégnél ekkor súlyos problémák kezdenek el megmutatkozni. A betervezett Napalm-chipet a GeForce 256 miatt kénytelenek áttervezni, amely így képes a dual-üzemmódra, hasonlóan a Voodoo 2-höz, csakhogy itt több chip lehet egy kártyán. Hosszas előkészítő munkák után végül 2000-ben jön ki a VSA-100 nevű chip. Sajnos megjelenése idején a piacot a jóval versenyképesebb GeForce 2 és ATI Radeon kártyák uralják. A 3dfx ezért úgy dönt, hogy egy különleges újítás, a hardveres élsimítás (anti-aliasing) reklámozásába kezd. A kártya képe ugyan nagyon szép, viszont a teljesítmény korántsem kielégítő. Az alapszintűnek szánt Voodoo 5 5500 bár jól fogy, de sajnos nem eléggé. A kártya eredetileg 32 MB-os, 64 MB-os változata azonban sohasem jelenik meg, az észrevehetetlen teljesítménybeli különbség miatt. A tervezett termékcsaládból egyedül az olcsóbb Voodoo 4 4500 jelenik meg, amely azonban kritikán alulira sikerül, ráadásul a GeForce 2 MX és a Radeon VE sokkal jobban fogynak ebben az árkategóriában. A kártyákból készül Macintosh verzió is, DVI-konnektorral. A tervbe vett Voodoo 5 6000-es, pedig bár tervezték, sosem jelent meg, ugyanis egyrészt inkompatibilis volt a frissen megjelenő Pentium 4-es alaplapokkal, másrészt teljesítményét az extrém nagy méretű kártyára épített 4 chipnek és a különálló tápegységnek köszönhette, melyek vállalhatatlanná tették a kiadását.

2000 végére a cégnek elfogy a tőkéje új termék kiadására, és bár a Rampage projekt már készenlétben állt, a 3dfx mégis csődöt jelentett. A céget az ősellenség nVidia vásárolta fel, minden szabadalmával együtt (bár a köztük fennálló pernek csak 2009-ban lett vége. A Rampage fejlesztése során összegzett tapasztalatoka végül a GeForce FX kártyacsalád fejlesztése során használták fel.

   Voodoo4 4500 AGP (STB System)

    Voodoo5 5500 AGP (STB System)